Fővédnök:
Habsburg-Lotharingiai Mihály
főherceg

 


A Musica Aeterna Művészeti Alapítvány szervezésében, nemzetközi együttesek/előadók közreműködésével tervezzük rekonstruálni és a közönség számára felelevenítve bemutatni az 500 évvel ezelőtti Habsburg császári udvar szertartásainak zenei anyagát. A repertoár a teljes egyházi év vasár- és ünnepnapjait öleli fel, amely 238 alkalmat jelent. Az előadások nagy száma miatt ezt három évad alatt tervezzük megvalósítani. A projekt 2008. november 30-án kezdődne (advent I. vasárnapja) és 2011. november 22-én fejeződne be (Szt. Cecília – a zene védőszentjének ünnepe). A teljes énekelt repertoár két fontos korabeli forrás alapján kerülne bemutatásra, melyek megírásának, illetve nyomtatott megjelenésének 500. évfordulóját jelképezi a projekt kezdő és befejező időpontja.

A liturgikus repertoár alapját képező gregorián anyag a Graduale Pataviense alapján kerül bemutatásra. Ez a kötet a passaui érsekség rítusának gregorián zenei anyagát tartalmazza, amely alapján végezték a császári udvar szertartásait is. Ez a zenei alapja Heinrich Isaac: Choralis Constantinus című köteteinek is, amelyek a teljes egyházi év liturgiájában alkalmazható polifón többszólamú anyagot tartalmazzák. Erre a – zenetörténeti és kultúrtörténeti szempontból is egyedülálló – gyűjteményre 1508-ban kapott felkérést a szerző a konstanzi püspöktől, és egész életének hátralevő szakaszában ennek a kidolgozásán munkálkodott. Isaac, aki németalföldi születésű zeneszerzőként a Medici család szolgálatában tűnik fel először Firenzében, később I. Miksa császár szolgálatába áll, és így lesz a császári Kapella vezetője. Elsősorban a Choralis Constantinus zenei anyagát a császári udvar gyakorlatának megfelelően dolgozza ki. Később ezt a munkát fiatal és tehetséges tanítványa, majd tisztségében utóda, Ludwig Senfl fejezi be. Isaac utolsó éveiben elhagyja a császári udvart és visszatér Firenzébe a Medici család ügyeit intézni, amire maga X. Leó pápa kéri fel az idős mestert, akiben – mint öreg tanítójában – egyedül megbízik.

1519-ben a császár halála után feloszlatják az udvari Kapellát, így Senfl is távozni kényszerül. 1523-tól a bajor hercegi udvarban találjuk, ahol bevégezheti a mestere által elkezdett gyűjteményt. Hosszas kalandok után a kézirat végül 1550-ben és 1555-ben jelenik meg nyomtatásban. Ez a három kötetnyi többszólamú anyag hatalmas jelentőségű. Betetőzi és megkoronázza mindazt az egyházzenei hagyományt, amely a többszólamúság megjelenésétől a reneszánsz koron keresztül egyházi használatban, a liturgikus gyakorlat számára készült. Zenei tekintetben egyfajta összegző munka, amely a németalföldi zeneszerzői technika fejlődésének minden ismertetőjegyét magán hordozza. Előfutára a későbbi korokban jellegzetessé váló összkiadásoknak (opera omnia). Se korábban, se a történelem későbbi időszakában nem született ilyen léptékű és minőségű alkotás, mely a teljes egyházi év zenei anyagát magába foglalta volna. Voltak zeneszerzők, akik kísérletet tettek erre (W. Byrd, G. P. da Palestrina), de vagy nem lett teljes az általuk elkészített anyag, vagy csak ennek tervezéséről maradtak fenn emlékek.

A Choralis Constantinus nyomtatott megjelenése után (korábban kéziratos másolatokban) gyorsan elterjedt az európai egyházzenei gyakorlatban. Továbbélésének a protestantizmus elterjedése, majd az ennek hatására léterjött Tridenti Zsinat egyházzenét is érintő reformjai, a központosított liturgikus gyakorlat bevezetése szabott gátat.

Különleges jelentőségű ez a vállalkozás, amely egy páratlan kultúrtörténeti kincset, egy egyedülálló európai hagyományt elevenít fel 500 év távlatából, és nemzetközi együttműködés keretében – talán a történelem folyamán először – egy helyszínen valósítja meg teljes egészében, és mutatja be a mai európai emberek számára.